„Most, amikor sötétedni kezd a drága táj fölött, mely második hazám volt, s melynek földrajzi neve Európa: behunyom szemem, hogy jobban lássam egy pillanatra, s nem akarom elhinni, hogy ez a búcsú.”
(Márai Sándor)
Kiss Gy. Csaba Széchenyi-díjas irodalomtörténész, művelődéstörténész nem járja többé Közép-Európa városainak utcáit, egyetemeit, kávéházait. Nemzedékem számára a közép-európai szellemiséget, az itt élő népek egymásra utaltságának alapelvét testesítette meg. Ezt hirdette minden könyve, cikke, előadása, megszólalása.
1987-ben alapítója volt a Magyar Demokrata Fórumnak, a ’90-es évek elejéig a párt külpolitikáját alakította.
Magabiztos lengyel, szlovák, horvát, német és francia nyelvtudás birtokában rendületlenül járta, kutatta és értette Közép-Európát. Krakkótól Fiuméig, Varsótól Nyitrán keresztül Dunapatajig. Közép-európai egyetemeken diákok százainak a gondolkodását formálta, köztük olyanokét is, akik később alakítói lettek közös közép-európai jelenünknek. Vallotta, hogy minden magyar középiskolában tanítani kellene egyik szomszédunk nyelvét, hiszen így tudjuk igazán megérteni egymást.
Nem volt hajlandó elfogadni, hogy egymás közötti párbeszédünket elegendő egy világnyelv közvetítésével lebonyolítani.
Fájlalta, hogy a Balti-, a Fekete- és az Adriai-tenger között méltatlanul kevéssé ismerjük egymás kultúráját, történelmét és irodalmát.
Néhány hét múlva kezdődik Lakitelken a közép-európai nyelvekkel foglalkozó fiataloknak évente szervezett műfordítói tábor. Idén már Kiss Gy. Csaba nélkül. Hiányozni fog, hogy nem lehet már vele véletlenszerűen találkozni a Báthory Expressz étkezőkocsijában Varsó és Budapest között, vagy épp Fiume, esetleg Pozsony utcáin, egyetemi campusain sétálva. Hiányozni fognak a Közép-Európát féltő gondolatai.
Isten Veled, Csaba Bátyánk!
Kovács Orsolya Zsuzsanna (varsói magyar nagykövet 2017-2024)
***
(Nyitókép: Mandiner / Ficsor Márton)